DAVID ASTLE
THE BABYLONIAN WOE

Tanulmány bizonyos banktevékenységek eredetéről és az ókori történelem
eseményeire tett hatásaikról, napjaink fényében papírra vetve.



Réztükörbe nézvén megigazíthatjuk kalapunkat, ősi
időkbe tekintvén, megtanulhatjuk miként lássuk előre
birodalmak felemelkedését és bukását.
T’ai Tsung császár (i.sz.627-650)


Az értelmi képesség azonban önmagában nem elegendő a cselekvéshez .  Szükség van a fizikai erő segítségére is, amit teljesen a pénz, az emberi erőket mozgásba hozó, ezen óriási rugó irányít és hangol össze.
Augustus Boeckh :  The Public Economy of Athens



Előszó

Minthogy a pénz sokak pusztulása volt
és királyok gondolatát zavarta meg.

Sírák Fia, 8:2


Eredetileg bizonyos fenntartásokkal fogtam hozzá a nemzetközi pénzhatalomként ismert erő, mint pénzteremtő tevékenységének következtébeni életátalakító tényező, ókori és még korábbi fejlődésének tanulmányozásához .  Némiképp túlzott jelentőséget tulajdonítottam képzettségem e kérdésekbeli esetleges hiányosságának — minthogy semmiképpen sem mondhattam magamról, hogy különösen jártas lettem volna az ókori nyelvek vagy (mint Mezopotámia esetében) feliratok terén.

Azonban, amikor előtanulmányaim során átnéztem az ókori civilizációkkal foglakozó kézikönyveket, azt találtam, hogy semmi okom feltételezett elégtelenségem miatt aggódni.

Gyakorlatilag — a kifejezetten gazdaság- és pénztörténelmi munkákat kivéve — e kézikönyvek egyike sem foglalkozik világosan a pénzügyi kérdésekkel vagy a csererendszerrel, aminek nyilvánvalóan léteznie kellett, hogy e civilizációk létrejöhessenek .  Azon ritka esetekben is, amikor a szövegek fordítása esetleg valamelyest fényt derítene e kérdésekre, csupán annyi figyelmet szenteltek a pénznek, mint egy serlegnek, gyűrűnek, pecsétnek vagy egyedi kőmunkának.

Jastrow, Assziria című munkájában egyáltalán nem említi a pénzt;  Breasted a 600 oldalas Egyiptom Történetében csupán a 97-98. oldalon említi, és nagyon röviden .  William M. Flinders-Petrie, Egyiptom Történelme című könyvében, John Marshall és E.J.C. McKay, mohendzso-daroi ásatásokra vonatkozó feljegyzéseiben, Charles Woolley és mások, mezopotámiai leletekről szóló írásaiban szinte semmi adat nincs a pénzügyeket illetően .  Christopher Dawson, aki az Istenek Kora című művében sokat foglalkozott az újkorként jelölt időszakot megelőző, ősi időkkel, csak egyetlen, futó, az átlagos olvasó számára semmit sem mondó utalást tesz a pénzre, a 131. oldalon .  King Babilon Története gyakorlatilag figyelmen kívül hagyja a pénz kérdését.

Tehát az ősi kultúrákkal foglalkozó neves történészek és régészek majdhogy egyetlen munkájában sincs említés e fontos kérdésről :  a jó és folyamatos élet — élelmiszer, éghajlat és szokások szempontjábóli — fenntartásához szükséges cikkek többletének elosztásirendszeréről .

E nagyszerű tudósok minden írása mélyen hallgat ama hatalmas hajtóerőről, ami a csere egységét az emberek közé juttatja és ami nélkül nem jöhetett volna létre az általunk ismert civilizáció .  Egy szót sem szólnak a csere rendszeréről, annak egységéről és ezen csereegység — független uralom általi kibocsájtásától különálló — magán személyek általi forgalmazásáról, ami oly áthatóan befolyásolja az emberiség előbbre jutásának feltételeit.

Bár igaz, hogy az emberi gyarapodás, civilizációként ismert fejlődését előidéző erők hatásaival foglalkozó átlag régésznek csak kevés ideje marad ezen erőről elmélkedni — különösen, hogy ilyen kevés adat áll rendelkezésre annak létrehozójáról, vagy az embereknek nyújtott, korai időkbeli útmutatásról — ezen elhallgatás jellege mégis már a rejtély határát súrolja .  Aggodalomra ad okot, hogy lényegében elmulasztották a legfontosabb kérdés elemzését: a csererendszer gépezetének felépítését, ami az ősi városkultúrák felemelkedésének kétségtelen előidézője volt és az ezen gépezetet utóbbi három ezer évben pénzként ismert, vagy kevéssé ismert, korábbi csereegység forgalomba hozatala által hajtó erő valós természetét.

A Boeckh-től vett idézet igazsága azonnal világos mindenki előtt :  az a rendszer a minden civilizáció alapjául szolgáló erő, ami által a többletet — a társadalom piramisában elfoglalt helyük és szükségleteik szerint — az emberekhez irányítják .  Tehát, amíg odaadó uralkodó jó szándékú törvénye szabályozza ezt, mindenkor fennmaradt az élet igaz és természetes rendje.

Nem szabad hát azt gondolnunk, hogy hiányzik e tárgykör jelentőségének megértése, sem pedig azt, hogy különleges összeesküvés a hallgatás oka — bár valóban csábító az ilyen következtetés(1).  Jobb ha úgy fogadjuk el a dolgokat, ahogy azok elénk tárulnak és feltételezzük, a történészek csupán a tények előkerült töredékeit tárják elénk, azokra hagyván e részismeretek élet szövevényeire vonatkozó jelentőségéről való elmélkedést, akiket az egyes kutatási ágak szakértőinek tartanak — a pénz és a pénzügy esetében, közgazdasági és pénzügyi történészekre .

Úgy tűnik tehát, nagyon kevés ismeret áll rendelkezésünkre az ókori pénzügyeket illetően .  Ugyanígy, nincs egy elemzés sem az ókori pénz és pénzügy korunk fejlődésére tett befolyásáról, noha az elmúlt idők hatásáról egyébként oly sokat írtak .  A viszonylag nem régen író Alexander del Mar-on és az ókor filozófusain (Plátó, Arisztotelész, Szókratész, Zénó, stb.) kívül majdhogy semmiféle tudományos forrásból származó elmélet nincs az ősi időkbeli pénzfilozófiára vonatkozólag .  A magánszemélyek általi pénzteremtés és kibocsájtás következményeinek tárgyköréről nincs egyetlen elemzés sem — sem az ókorra, sem napjainkra vonatkozólag .  Szinte semmit sem tudunk azokról az erőkről, mik a történelem folyamán azon uralkodók aláásását keresték, kik szilárdan ültek trónjukon, mert gyakorolták az előjogot, ami az általuk megszemélyesített államhatalom avagy Isteni Akarat alapja és szorosan kezükben tartották a pénzteremtést és kibocsájtást .  Nagyon kevés adat maradt fenn a módszerekről, miket ezek az erők az arany és ezüst forgalomba hozatala által céljuk elérésére alkalmaztak és azokról az eszközökről, amikkel e nemesfémek birtoklását jelölték.

Gyakorlatilag nincs adat a Mezopotámia ősi városállamaiban folyt magán pénzteremtésről, pedig az égetett agyagtáblákon fennmaradt írások révén róluk többet tudunk mint a későbbi civilizációkról .  E szakadékot kénytelenek vagyunk bizonyos fokú találgatással kitölteni .  Keveset ismerünk az istenek törvényeivel ellenkező, magán személyek általi, csalárd csereegységről .  Arról sincs adat, miként hatott e tevékenység az élet természetes rendjére, amiben Isten volt a hatalom kútfője .  E hatalom a királyon és a papságon keresztül jutott el a néphez, irányítván mindennapos dolgaiban.

A keményített bányászati vasszerszámok használata és a rabszolgákkal szembeni megváltozott felfogás, miszerint — legalábbis a bányászatban — csupán mint költség tekintették őket, az időszámításunk előtti első évezredben az ezüst viszonylagos áradatát eredményezhette a Közel-Kelet városaiban.

Kiváltképp az érmerendszer bevezetése után, amikor a meghatározott súlyú és finomságú ezüst kézről-kézre járt, e, magánszemélyek által forgalomba hozott nemesfémáradat végül is mindörökre megtörte a cserék feletti ellenőrzést, ami annak előtte — a papkirályon és a papokon keresztül — a város istenének kezében volt .

Vagyis, a papkirályok és a papok megfeledkeztek az égből kapott hatalom alapjáról, ami által az élet helyes és nyugodt folyását fenntarthatták — a maga az Isten által bevezetett törvények a Ziggurat raktáraiban lévő többlet meghatározott felosztását rendelték el.  Ők is abba a hibába estek, hogy elhitték, a nemzetközi cserékben viselt kiegyenlítő szerepéből eredő értéke révén, az ezüst örökkévaló értékmeghatározó lehet .  Eltűrvén a csillogó fémért való tülekedést, maguk is felemésztődtek és a hatalom — az ezüst uralóin keresztül — az istenek törvényének ellenségévé vált — saját jogán emelkedvén fel, mint maga az isten .

A pénz nemzetközi értékét meghatározó ezüst csereértékét megszabó nemzetközi gondolkodású kalmár vagy nemesfém-forgalmazó csoport parancsa lényegében a helyi isten törvényei fölé emelte az ezüst birtokosait és gyakorlatilag rájuk ruházta a királyi kinevezés hatalmát .  Ez különleges, minden más istenek feletti isten szolgálóivá tette őket, némiképp szolgái és eszközei szintjére alacsonyítván azt az istent, kinek — írnokok és papok által kőtáblára vésett — állami lerakatokra vonatkozó rendelése volt a cseréket irányító törvény .

„Azonban történelmi munkáimban azt tartottam magam előtt útmutató irányelvként, hogy soha sem feledkezhetünk meg az élet összetettségéről és egyetlen jellegzetességet sem tekinthetünk alapvetően meghatározónak,” írta Rostovtsev professzor, a neves tudós és közgazdaság-történész .(2)

Igaz, hogy a történelem haladásának egyetlen jellemvonását sem tekinthetjük alapvetőnek és meghatározónak, mert sem a pénz, sem a gazdagság nem fogja megvédeni a gyengét és fegyvertelent a kegyetlen és elszánt hóditóval szemben, kinek számára a győzelem a legmagasabb cél .  Az is tény azonban, hogy a hírveréssel az emberek tudatába oltott pénzhalmozási mánia — ami az emberi élet színesítését szolgáló értékek, mint erény, becsület, jámborság helyére lépett — ugyanúgy pusztít mint minden más bénító betegség és bármely népet gyorsan és elkerülhetetlenül korcsosulásba és enyészetbe húz — óriási hadsereg sem lehetne hatásosabb romboló erejénél .

Kautilya, a hindu klasszikus Artha-Sastra című munkájának fő célja az uralkodókat kiképezni jó kormányzás elérésének módjaira és megmutatni melyik a fontosabb az államhatalom alapjaként, a gazdasági vagy a katonai szervezet(3) .  Nyilván, akárcsak napjainkban, abban az időben is hadsereg fölött állt a gazdasági szervezet — és következésképpen semmi értelme nincs ilyen nyilvánvaló igazságon vitatkozni.

Bár egy kimerült nép, még ha pénz is van kezében, hamarosan meghajlik az erő előtt, mindazonáltal az erő nem sokra megy a pénzügyek szigorú szervezete nélkül, ami munkarendszert állít fel és képessé teszi, hogy előállítsa vagy vásárlás útján beszerezze a legjobb fegyvereket .  Tehát, és ezt újra meg újra láthattuk a történelem során, az emberi élet folyamának nyilvánvalóan van alapvető és meghatározó jellemvonása — legalábbis az emlékezetben élő múlt során .  E jellegzetesség — különösen a bronzkor és a tömeges fegyvergyártás tökéletesedése óta — a pénzügyi szervezet és, hogy milyen nemesfémek állnak rendelkezésre nemzetközi cserék céljára, a csak külföldön beszerezhető fegyverek és hadianyagok megvásárlására és a fegyverkészítők bérére.

Egyiptom kapui szilárdan állnak mint Inmutet
Nem nyílnak meg nyugatnak,
Nem nyílnak meg keletnek,
Nem nyílnak meg északnak,
Nem nyílnak meg délnek,
Nem nyílnak meg a bent lakozó ellenségnek.(4)

Az általunk ismert történelem java része feljegyzés, amint civilizációk kivédik vagy megkerülik külső vagy belső pusztulásukat, vagy a vetélytársnak tűnő kultúrák lerombolására tesznek erőfeszítéseket.

A háború ugyanúgy elkerülhetetlen, mint az abba való belefáradás eredményekénti béke .  De az elmúlt 3000 évben a háború nem viszonylag ritka esemény, hanem minduntalan visszatérő gonosz volt .  Nem véletlen, hogy a háborúzás emberiség és különösen a fehér fajok szívét nyomorító rákká fejlődése párhuzamos a magán, következésképpen felelőtlen pénzteremtés és kibocsájtás rákjának terjeszkedésével.

Láthatóan a történészek egyike sem tesz komoly erőfeszítést a múltbeli magán pénzkibocsájtás jelentőségének és romboló hatásának felderítésére s annak bemutatására, milyen szerepet játszik e tevékenység az ember még hátralévő rövid és bizonytalan földi idejének alakításában.

Királyok érthetetlen — ön-, mi több, az isten előtt általuk képviselt emberek érdekeit megtagadó — döntései, mik a két legutóbbi, európai épekre nézve katasztrofális, úgynevezett világháborút is elindították, nemhogy jóindulatú erő utasítására születtek volna, hanem kifejezetten egy csakis teljességgel gonoszként jellemezhető erő sugallatai voltak.(5)

A nemzetközi pénzkibocsájtás és szabályozás, közelmúltig arany által hajtott óriási gépezete tevékenységében ma már majdnem az egész világot átkarolja .  Láthatóan nincs változás azok hozzáállásában akiket irányít és nem ismerik be az Isteni Hatalommal való ostoba visszaélést, amit önmaguk és társaik javára követnek el .  A mindenfelé leselkedő pusztulás ellenére is világuralmuk eljövetelének szűk képétől mámorodottak, mikor majd ők uralkodnak minden felett .  Pedig most már világos lehetne előttük — mint minden gondolkodó ember előtt is —, hogy ha ez a sokat emlegetett, haladásként ismert képzetbe burkolt őrület nem állíttatik meg, semmi nem marad, csak egy olyan vég, melyben nem lesz se sírás, se halotti dal, mert tényleg nem marad senki aki énekeljen, vagy akinek énekeljenek.

úgy tűnik, ez az indó-európai népek végét jelentheti, kiknek szorgalmas munkája teremtette jelen világunk java részét .  Ami azt illeti, talán az egész emberiségre nézve is végpusztulást jelenthet — de még Földünkre is, mi lakóhelyünk, otthonunk és reménységünk az űr és idő szédítő végtelenségében.

Több mint nyilvánvaló kellene legyen, hogy a viszonylag közeli múltban, amikor — amennyire az, az egyszerű lelkeket érintette — a királyság és az istenség azonos volt és Isten és földi helytartója, a papkirály volt a gazdasági javak teremtője és szabályzója, a piacokat nem titkostársaság, vagy az emberiség főösvénye mellett ólálkodó, egymásba kapcsolódó csoportok javára hozták létre, hanem azért, hogy a Mindenható előtt szerényen leboruló nép teljesebb életet élhessen, elfogadván létét mint Isten örök és végtelen akaratának részét — ki-ki a maga idejében, mint az élet piramisának gondosan elhelyezett alkotóeleme.

Az elmúlt 3.000 év története jórészt az igazság szándékos vagy önkéntelen eltorzításának szövevénye, ennek várt(6) és most már hamarosan beteljesülő végzetével .  A királyok lényegében a féltitkos társaságok szócsövévé és kardjává váltak, mik a pénz anyagát ellenőrzik mióta arany, ezüst és réz annak kézzelfogható jele .  Az egyenlő cserét eredményező erő mögötti isteni rendelkezést azon osztályok akarata váltotta fel, mik markukba ragadták a civilizáció szilárdságának alapját — a rabszolgakereskedők, a karavánozók, a kivetettek és a bűnözők, kik az ősi városkultúrák szélein és a kereskedelmi utak mentén éltek .  A nemesfém volt ezen akarat eszköze, aminek utánpótlását az ilyen osztályok vezetői tartották kezükben — a rabszolga-kereskedelem ellenőrzésével —, minthogy a nemesfémek esetében a bányászat még a kemény vasszerszámok készítése és hatékony olvasztási eljárások bevezetése után is csak ritkán hozott hasznot rabszolgák alkalmazása nélkül.

Az évezredek során az emberek tudatában a nemesfémek árukkal és szolgáltatásokkal szembeni magas értékéről, mi több, értékmegőrző adottságáról elültetett képzet eredményeként ezen idegen és érzéketlen emberek hatalma kizárólagossá vált az általuk felváltott hatalom felett, ami a város jóindulatú istenének akarata volt.

E tévhitből eredően leromlott az uralkodó, korábban a nép jólétére, igaz és tiszteletreméltó életére irányuló törvénye .  Csupán bámulatra felemelt jelképpé vált, hogy a nép le ne nézzen és lássa amint a gonosz maga az életfa gyökerét rágja, elpusztítván a békességet és jóságot .  Azokat a féltitkos csoportokat sem volt szabad látni, amik oly gyakran e gonosz forrásai voltak és az államok életben értelmet és nyugalmat találó és a király törvényei alatt természetes rendben élő népei iránti megvető érzéketlenségükben az emberiség érdekeivel kifejezetten szemben álló rejtett erőt alkották.

A város istenének akaratát, avagy parancsát képviselő pénz — állami raktárházakra vonatkozó puszta rendelés — nemesfém-árucikkpénz titkos forgalomba hozatala általi felváltásával, e nemzetközi felfogású csoport kamarái titkosságából képes volt gúnyt űzni az egyszerű nép hitéből .  Megszakadt a papkirályon és papon keresztüli, Isten és ember közötti lánc és beteges célok foglalták el helyét .  Természetesen nem azért, hogy az emberiséget esetleges menyországba vezessék, ahol minden csupa élet, fény és reménység, hanem, hogy pokolba juttassák, ahol a szabadulás érdekében a tömeges öngyilkosság gondolata is örömmel elfogadható.




1. A Tragedy and Hope írója, Dr. Carroll Quigley, liberális gondolkodású professzor szerint igen is létezik ilyen összeesküvés.

2. Rostovtsev :  A Social and Economical History of the Hellenistic World, I.k. VIII.o.

3. Sarvepalli Radhakrishnan and Charles Moore : A Source Book in Indian Philosophy, 219-220.o.

4. Ősi egyiptomi versike, Christopher Dawson : The Age of the Gods, 148.o.

5. Mint Britannia ostobasága is, amint megengedte, hogy a Birodalom a legutóbbi két “Nagy” háborúba sodródjon .  Az Augustus császár által említett emberhez hasonlítható ez, aki arany horoggal ment horgászni — mindent elveszthetett és csak oly keveset nyerhetett.

6. Jelenések Könyve